Hétfő óta ismerjük a II. forduló eredményeit. Mi 86 pontot kaptunk, így 2 helyet előre léptünk. Megkaptuk a munkánk értékelését is. Kaptunk hideget és meleget egyaránt.
Legnagyobb örömünkre több a dicséret, mint a kritika. Az értékelésben kritika gyanánt megjelent, hogy nem voltunk elég részletesek az önkénteskedésünkről szóló érvelésben.

Például: Ki csinálta a szórólapokat, a csapat, vagy a Vöröskereszt?
A videónkon szerepel, hogy egyik csapattagunk vágja fel a szórólapokat. A forgatókönyvbe írtuk, hogy „A Magyar Vöröskereszt részértől megkaptuk a szórólapokra kerülő szöveget, ezt magunk megszerkesztettük, készítettünk belőle plakátokat, illetve szórólapokat.” 

Nem részleteztük, hogy mennyit készítettünk, mennyi időt töltöttünk a szórólapozással, és másnap a kutyasétáltatással. Mi ezt nem tartottuk fontosnak, mindenesetre sokat dolgoztunk, szívesen tettük, és tesszük ezután is. Véleményünk szerint nem az önkénteskedésre fordított idő, munka a lényeg, hanem maga az önkénteskedés. Persze ezen hiányosságunk miatt most pontokat veszítettünk.
Van még néhány pont, amint el lehetne vitatkozni, de nem tesszük. Elfogadjuk a minősítést, hiszen mást úgy sem tehetünk.

Készülünk a következő megmérettetésre. Már ki választottuk a bemutatandó személyt. Készülünk a riportra. Rövidnek találjuk a 3-5 percet egy példaértékű személy bemutatására, de megpróbáljuk.
„Sila” a mentor